Hans & Orsi

Reggel ismét napsütés. Kár, hogy nem sokáig fog tartani, de legalább a reggeli sportot “bearanyozta” 🙂 bár nekem most nehezemre esett mert fájt a lábam. Nehéz is itt megfelelő utat találni, mert a főúton kicsit veszélyes, amúgy meg nem nagyon vannak utak. 

Reggeli után bementünk Höfn-be tankolni meg egy rövid séta erejéig, majd a gleccser túra helyére. Még volt időnk, úgyhogy elhajtottunk a Jökulsárlón lagúnához, ahol jéghegyeket lehet látni, amik a gleccserről lepotyognak. 

Ezután a Hali hotelbe mentünk, ott volt a találka. 4 amerikai, 10 svéd és még 5 ausztrál volt bejelentkezve. Mivel az ausztrálok nem értek oda időben, mi az amerikaiakkal voltunk egy csoportban. 

Először egy ‘monster truck’-kal mentünk majd egy tavon keresztül közelítettük meg a gleccsert. Beöltöztünk – hegymászó biztosító öv (bocs a kifejezésért, nem tudom a pontos magyar nevét ;)), sisak, jégcsákány – valamint az összes ruha rétegünk, esőnadrággal együtt, mert csupa felhő minden és a gleccserről jeges szél fúj. Felkötöztük a cipőnkre a jégjárót – ezt se tudom, de itt meg lehet nézni, mi a fenét akarok 🙂

Nagyon érdekes ezekkel a járás de biztonságérzetet ad. A Breiðamerkurjökull gleccsernyelven voltunk. Szuper volt a túra, nagyon élveztük. Én ilyet most csináltam először. A guide is nagyon jó volt, egy francia srác, Guillaume, sokat mesélt. 

Tettünk egy majdnem 2 órás utat, aminek a végén – nem is én lennék! – sikerült lefele menet térdre is esnem. Meg kell mondjam, ez nem kellemes a gleccseren. Ugyanis messziről ugyan úgy néz ki, mintha puha hó fedné, de ez tévedés. Jó éles jegecskék. Na hát ez van, holnep kihagyom a reggel sportot, nem vészes 🙂

Most Höfn-ben vagyunk, az egyetlen városban, ahol egy étterem se fogad el foglalást. Várnunk is kellett kb 15 percet,a Humarhöfninben vagyunk, a languszta házában.