A csúcs

A falak a szállóban elég vékonyak és a többi lakos nem éppen halk volt este. Azért így kb 9 körül már csend volt, aludni is tudtunk valamennyit. Most 2 óra van, egy órája kelnek az emberek 😊. Kíváncsi leszek milyen így éjszaka hegyet mászni.

Időközben 8 órakor újra leértünk az éjszakai szállásra és újból reggelizünk.

Kb 2 és fél óra alatt értünk fel, 5:16. Volt néhány izgalmas rész ahol a kifeszített zsinóron kellett magunkat felhúzni, és persze felfelé vaksötét volt (köszi Gábor a fejlámpát!). Megint ugyanazokkal voltunk fent először mint tegnap, az elején jó sok mindenkit kellett megelőznünk.

Lefelé persze a lábaknak sokkal megterhelőbb, a szívnek legalább könnyebb.

Most még egy reggeli és 9:15-kor elindulunk az 1428m-t lefelé megtenni.

13 óra: leértünk. Nem áll messze a valóságtól a következő kijelentés: beszarok úgy fáj mindenem 😂. Pedig Hans egy csomó mindent átvett tőlem a saját hátizsákjába… De hát a lábak ugye…

Nagyon jó élmény volt de a lefelé út nagyon hosszú. El se tudom képzelni a többiek mikor érnek le, mi Indultunk elsőnek.

Még kaptunk egy ebédet és most már visznek is minket vissza Kota Kinabaluba. Sokáig nem leszünk ott. Holnap reggel 7:15-kor repülünk Sandakan-ba és kezdődik a dzsungel túra.

Hogy kerek legyen a történet, a naplementét már a strandon nézzük egy ital társaságában. Azért ez kényelmesebb 😉