Hans & Orsi

Férjem 50. születésnapja 🙂

A reggeli futás ma nekem nagyon nyögvenyelősen ment. Többnyire dombnak fel, biztos azért. 

Ma kombinálunk két túrát a két könyvünkből. Nem nagyon számítok turistákra, ez a Reykjanes félsziget állítólag kimarad az úticélokból. Most süt a nap, előrejelzés szerint így is marad, de tévedtek már nagyobbat is. Reméljük azért ma eltalálták. 

Na a 2 túrából végül csak egy lett, a hegymászás a Ketilsstígurra. Egy újabb geotermál régió, a parkoló mellett van jó pár gőzőlgő, forrongó sárlyukacska, meg a turisták. Mi innen el, fel a hegyre és a magányba. Meg a felhő alá 🙂 az út nagyon klassz volt, még egy gőzőlgő lyukat is felfedeztünk közben. Aztán visszafelé nem el kezdett esni az a fránya eső. Én még egyet seggre csúsztam búcsúzásképpen :). 

Úgy döntöttünk megpróbálunk az eső elől menekülni és még kicsit körbeutazzuk a félsziget látnivalóit. 

Selatangur: lávamező, tengerpart, középkortól 1884-ig használt, lávából épített halászkunyhók romjai. 

Gunnuhver: a legnagyobb gőzlyuk. Érdekes módon a 30-as èvekig ennek a közvetlen közelében lakott egy család. Ma már olyan forró a föld, hogy nem is lehet rámenni. 

Reykjanesviti: világítótorony és egy nagy tengerparti szikla. 
Bridge between the continents: az eurázsiai és amerikai tektonikai lemezek szétválását itt is jól lehet látni és építettek közé egy hidat. 
Ezután vissza a hotelbe, Hans lepucolta a túracipőket, nagyjából mindent bepakoltunk. Ma nem itt eszünk mégse, mert tegnap annyira pocsék volt a kiszolgálás (mindenért kb 3-szor kellett szólnunk, csak 2 felszolgáló volt, mindent elfelejtettek; ma a reggelinél ugyanez, mivel ugye mi csak futás után, 9 után mentünk, minden üres volt és minden egyes dologért külön kellett szóljunk, nem ám, hogy maguktól észrevették volna…) na szóval és a kaja se volt semmi különleges – nem rossz de ma már nem tudnánk újat választani. Szóval Grindavikba megyünk, reméljük ott jobb lesz szülinapi vacsorának. Persze semmi izgalom, biztos még Bécsben is megünnepeljük 🙂