!!! Átköltözöm a magyar bejegyzésekkel a főoldalra hasonló blogokkal, mint Hans németül, miután az egész adatforgalmamaat lenyelte az app mert mindug az egész oldalt frissíti…
Sydney 1
Voltunk végre megint futni. 7,5 km nekem, egy kör meg egy pici a parkban. Klassz volt, esni is cask előtte esett. De azért az hogy az odavezető úton a biciklisek a járdán hajtanak, az autósok szarnak a gyalogosokra és még a remizből kihajtó buszt is én kell elengedjem a járdán, hát ezek nem túl szimpi dolgok.
A parkban amúgy nagy volt a forgalom, lovasok is vannak, még a rendőrök lovasosztaga is ott gyakorolt :).
Első utunk ma a botanikus kertbr vezetett, ahonnan nagyon jó a kilátás az operaházra és a Harbour Bridge-re.
Maga a kert is szép persze. És gyönyörű idő van, rövidnadrág, 29 fok 🙂
Körbejártuk az egész kikötőt, minden oldalról megcsodáltuk az operaházat és a hatalmas óceánjárót.
Most fáradtan és éhesen várjuk az ebédünket a millió kis kajálda egyikében.
Hobart > Sydney
Ma lusták voltunk és nem mentünk futni. Pedig az idő szép lett volna, de kicsit béna lett volna maga az út, túl sok kereszteződés, míg a gyalogútra érünk. Na majd Sydneyben a beachen 🙂 (igazából második pillantásra az idő sem olyan szép itt ma…).
Ellustálkodtuk a reggelt, reggeli, majd kb 20 perc a reptérig. Valamiért egyre nehezebbek a csomagjaink, lehet, a kosz 🙂 de úgy tűnik, itt nem szórakoznak a folyadékokon, legalábbis országon belül már megfigyeltem mások simán bejöttek a vízzel, így most én se szórakoztam a maradék szósz becsomagolásával.
Meg is érkeztünk Sydney-be, már a metrón/vonaton ülünk befelé a városba. Szerencsére pont egy állomásnál van a szállás, nem kell sokat gyalogolni a csomaggal.
A vonatozásban persze a várakozás volt a leghoszabb. Megérkeztünk, becsekkoltunk, kicsit felidegesítettük magunkat, míg megtaláltuk az apartmant, mert két épület van, és elég béna módon a parkolón keresztül kellett átmenni, és nem is igazán magyarázták el pontosan, hogy is… Na szóval bénáztunk, de megtaláltuk, maga a lakás nagyon jó, tágas, nagy terasszal, ami fedett, viszont az ablakát nem lehet nyitni. Gyorsan bedobtuk a mocskos büdös 🙂 ruhák felét mosni és elmentünk bevásárolni.
Igazából még nem vagyunk nagyon elragadtatva Sydney-től, de biztos fáradtak vagyunk, nem sportoltunk ma és itt is felhős és csöpörög az eső… Legalább hideg nincs.
Elnéztünk még a parkba ahol holnap reggel futni fogunk, egy kicsit sétáltunk itt a környéken, aztán haza, tésztát főztünk, még egyet mostunk és megtervezzük a következő napokat. Péntekig vagyunk itt.
Strahan > Hobart
Ma reggel ismét egy jó kis futás, nem túl hosszú, 6km nekem, de felébresztett. 9 fok, napsütés. Szép volt.
Ma leginkább az autóban leszünk, átszeljük a szigetet a keleti partra, Hobartba tartunk. Ez a főváros, de sokat nem leszünk ott, holnap már repülünk Sydney-be.
Reggelire szuper gyümölcssalátát ettünk, mintha csak mi csináltuk volna 🙂
Első megállónk ma a The Wall nevezetű attrakció, ami egy hatalmas faragott panel ami az ausztrál élet és történelem különböző pillanatait mutatja be. Még a Kangoroo Islandre vezető utunkon ajánlotta nekünk valaki, pont az utunkba esik. Kb 8000 kanyart abszolvált Hans odáig, Tasmania ugyanis leginkább hegyes vidék és jó páron át kellett vágnunk. De nagyon jók az utak.
A The Wall nagyon érdekes volt és fantasztikus munka. Még nincs teljesen kész és jó pár figurát különböző stádiumban hagyott a művész, így lehet látni micsoda sok munka is ez. Nagydarab egész fából farag ki mindent, ebből a fantasztikusan illatozó Huon Pine-ból. Képeket nem lehetett csinálni, ezen a linken lehet utánanézni miről is van szó.
Most egy burger ebédre a mini Derwent Bridge helységben (Hungry Wombat Cafe ;), gyönyörű napsütésben, kint ülve!).
Ezután már nagyrészt én vezettem, időközben megérkeztünk Hobart-ba. Ez azért már jóval nagyobb város, 210e lakos. Ezen az egy délutánon bejárjuk a központot meg a kikötő környékét, csodás idő van, élvezzük, hogy rövidujjúban lehetünk. Itt szombatonként nagy attrakció a Salamanca Market, de azt pont lekéstük, mert csak 3-ig vannak (mi 4-re értünk ide), de nem is baj, mert biztos nem tudtunk volna 1-2 dolognak (főleg kajának, hehe) ellenálnk, és mivel holnap repülünk, nincs helyünk 😉
De kis helyes boltok meg bárok amúgyis vannak és vacsorázni is itt fogunk a közelben. Addig meg élvezzük a Napot!! Egy pohár rose után elsétáltunk a Battery Point városrészbe, ahol csodás házakat láttunk és belebotlottunk egy vicces útvonalba, Battery Point Sculpture Trail, ami különböző helyeken, mindenféle számokat állítottak kinés ahhoz kapcsolódva ennek a városrésznek a történetét mesélte.
Vacsorát elvileg fél 8-ra foglaltunk, de egy órával előbb megpróbáltuk, volt asztal, így be is ültünk. Így is majdnem 9 lett mire visszaértünk a szállásra. Szokásos program: bepakolás (ez egyre nehezebb pedig semmivel sincs szinte több cuccunk), a maradék alkohol elfogyasztása 🙂
Strahan hajótúra (Okt 6, péntek)
Jó korán keltünk, 6-kor indultunk Strahan-be. 8-ra ideértünk, én jót aludtam az autóban.
Becsekkoltunk a hajón, 9-kor indul a túra a World Heritage Cruise-sal.
A hajótúra nagyon érdekes volt, először az öböl szélére vittek ki, majd a Gordon River-en hajókáztunk. Kiszálltunk a Sarah Island-en, ami sokáig egy börtönsziget volt, elég rossz körülményekkel, sok lázadás és szökési kísérlettel, míg egy új vezetőség elindította a hajóépítést a foglyokkal. Nagyon jó minőségű, híres hajókat építettek.
Kaptunk ebédet a hajón, majd a Gordon River mentén is volt egy megállónk és sétáltunk egyet az esőerdőben, ahol megcsodálhattuk a többszáz éves Huon Pine nevű itteni őshonos fákat.
A hajón mutattak egy filmet is a régi favágó életről – hát nem lehetett egyszerű egy kis csónakkal 70km-t felevezni, majd naponta három hatalmas fát kivágni és lecsúsztatni a folyóhoz majd ott kb 100-at összekötve lehajózni velük…
Strahanba visszaérve még volt egy bemutató az ottani fűrésztelepen – istenien illatoznak ezek a fák!
Be is csekkoltunk ezek után a szállásunkra, nagyon szép hely ez is itt, egy igazi nagyúri ház – Franklin Manor (1896-ból származik az épület).
Vacsora előtt még elmegyünk megnézni itt egy vízesést a Peoples Park-ban. Már tegnap is ilyen színes volt a víz, itt még jobban látszik, úgy néz ki, mintha sör lenne, úgy is habzik 🙂 Azt mondták, tannin van benne, attól ilyen.
Vacsora a Bushman’s bar-ban, nagyon közkedveltnek tűnik, tele van. Mostanra egész szép idő is lett, napsütés, nincs is olyan hideg, mint az elmúlt két napban.
Cradle Mountain túra
Ma jó korán keltünk ebbe a gyönyörű időbe 🙂 8-kor már úton voltunk, megvettük a park belépőt és fél 9-kor elindultunk. Pocsék egy idő volt, nedves, hűvös, eső, köd.
De mi fel vagyunk öltözve, nem fázunk, szerencsére nincs szél és senki mást nem láttunk legalább két óra hosszáig 🙂 az azért pozitív.
Ja és rögtön kedzetnek utunkat keresztezte egy wallaby, majd késöbb láttunk még egyet.
Végigmentünk a Ranger Stationtől a boardwalkon Ronny Creek-ig, ott megnéztük Gustav Weindorfer Waldheim-ját (ő egy osztrák volt, ő alapította ezt a nemzeti parkot). Innentől már voltak emberek.
El a Wombat Pool-ig (az összes wombat szerintem otthon ült a meleg lakásban és teázott, mert mi egyet se láttjnk), tovább Dove Lake, amit körbesétáltunk. És: elállt az eső, a Nap is kisütött, még egy réteget le is vettem!! Szóval végülis szerencsénk volt és nagyon klassz túra volt. 17km, 530m szintmagassággal.
Az egész út fantasztikusan ki van építve, a tó körül majdnem egész végig fapadló drótráccsal, hogy ne csússzon.
Vissza a shuttle bus-szal a kocsiig. Kellemesen fáradtak vagyunk.
Visszafelé úton pedig a wombatok is felébredtek!!
Este remélhetőleg egy jó kis vacsink lesz a lodge-ban.
A vacsora nagyon jó volt, jól laktunk a hosszú túra után. Holnap korán kell kelni, 6-kor kell induljunk, 9-kor már Strahanban egy hajótúrán vagyunk. Hazafele úton még egy quoll is keresztezte az utunkat. Most már egyre jobban felismerjük az állatkákat a sötétben is.
Devonport > Cradle Mountain
Reggel egy felfrissítő ébresztő, nekem egy 5km-es futás formájában. Mint eddig mindenhol, itt is van egy bicikli/sétaútvonal, zöldövezetben, a tengerpart mentén. Amennyire a városközpont nem túl lenyűgöző (lehetne bárhol Izlandon, Lappföldön, vagy akár Chilében délen, hasonló az idő, hasonló az infrastruktúra…), annyira helyesek a kicsit kívülebb fekvő házak.
Reggeli egy kicsit szomorú a hotelben, nincs pl joghurt a gyümölcssalátához, amiből pont csak annyi volt hogy kettőnknek épp elég volt, a két croissant-t is gyorsan bespájzoltuk. De meleg reggelihez nem volt kedvünk.
Első állomás ma: Tasmanian Arboretum, nem messze Devonport-tól. Megint egy gyönyörű, csodásan ápolt, hatalmas park. Itt rengeteg különféle baromfi szaladgált, a fák és növényzet itt is területek szerint volt felosztva, de a legnagyobb szenzáció a tóban volt található: a kacsacsőrű emlős!! Kb fél órát vártunk egy kis megfigyelő-állomásban, mire az elsőt megláttuk a tó másik partján, meszebbről. Erre sajnos el is lőttem a videokamera maradék elemét, már rég használtuj, elfelejtettük tölteni… Aztán mi is átmentünk a másik oldalra és itt már igen közelről láttunk kettőt is, az egyik valószínűleg egy fiatal volt.
Végigtúrta a mederben a homokot és közben mindig fel kell jöjjön levegőt venni. Tényleg nagyon furi kis élőlények.
Egy wallaby is elugrált előttünk. Kb két órát voltunk a parkban, utána még ittunk egy kávét és elbeszélgettünk a nénikével – nem csak most nem voltak itt sokan, általában elég nyugodt ez a park. Nekünk nagyon bejött!! És még eddig az idő is szuper.
Következő állomás: Leven Canyon. Az úton sincs sok autó, a táj nagyon tetszik, dimbes-dombos, szép zöld minden.
A Canyonban végigsétáltuk az összes túrát, csodás kilátás két kilátóból is, a növényzet is elég érdekes, hatalmas páfrány-fák.
Szerencsénk volt, itt se esett. Az úton Cradle Mountain felé már egy kicsit cseperészett. Kb 600 kanyar után megérkeztünk Cradle Mountainba. Itt megint sok turista. Először lecsekkoltuk a holnapi túrához az infókat meg a parkba a belépőt a visitor centerben, majd megnéztük hol lesz a ma esti Tasmanian Devil (tazmán ördög) túránk, illetve a holnapi vacsora színterét is a Lodge-ban, majd vissza a mi szállásunkhoz becsekkolni. Mi a Wilderness Village-ben vagyunk, egy kis házikónk van, nagyon helyes.
Alig cuccoltunk be, elkezdett zuhogni, de kb csak egy fél órát tartott. Internet csak a recepción, itt el vagyunk vágva a civilizációtól, telefon sincs 🙂 nem a legroszabb.
Berendezkedtünk, megterveztük a holnapi túrát, majd megsütöttük a kis wallabynkat. Jó lett. Sokféle ilyen előre bepácolt húst lehet kapni, szószokat, mikroban elkészíthető rizst, ezekre pont elég az apartmanok (vagy ugye a kempingautók) konyhai felszerelése. Amúgy ami még szintén olyan dolog, amit eddig nem írtam: tiszta WC papírral, legtöbbször még szappannal is felszerelve mindenhol van. A sivatag legtávolabbi pontján is, ok, ott mondjuk nem vizes lehúzós, hanem komposztos, de ott is gusztusos 🙂
Vacsora után még van egy kis időnk az ördög etetés előtt, bepakoltuk a holnapi hátizsákot és most nézünk kifelé a teraszon, hátha erre sétál pl egy wombat.
A lakásból csak egy pár kakadut láttunk, de fél 9-kor kezdődött a tazmán ördög etetés. Sokat meséltek a szokásaikról és ott voltak a kis aranyosak, küzdöttek egymással a vacsoráért 🙂 jó közelről láthattuk őket, nagyon klassz volt. Hidegnek is jó hideg volt, pedig már majdnem minden réteg ruhát felvettünk. Legalább nem esett, az most fél 12-kor kezdődik, úgy hallom.
Melbourne > Devonport (Tasmania)
Ma még kora reggel egy 8km-es futás. Úgy tűnik, itt ma szép idő lesz… Persze, mi megyünk tovább. Egy rövid repülő Devonportba, Tasmania 3. legnagyobb városába, ott töltünk egy éjszakát, felvesszük az autót, bevásárolunk a hétre.
Majdnem egy óra volt az út a reptérre, el kellett kerülnünk a fizetős Citylink-et, amiről amúgy elég nehezen találni infót, hogy hol is van pontosan. Elég béna ötlet is csak 2-3 utat fizetősre csinálni, ráadásul úgy, hogy felhajhatsz rá és utána van 2 napod rá, hogy kifizesd…
Na mindegy, megoldottuk, az autó visszaadása, mint mindig, szuper gyorsan ment. Becsekkoltunk, leadtuk a csomagot majd vettünk ebédre egy salátát. A tegnapi vacsota egy kicsit sokra sikeredett, mindketten jól teli vagyunk 🙂
Leszálltunk Devonportban. Most még süt a Nap, ezt gyorsan lefényképeztem 🙂
Ez aztán egy mini reptér, ekkorákat eddig még csak Afrikába láttunk 🙂 így már nem csoda hogy a repülőn lehetett kérni, hogy hívjanak taxit, akinek kell. Én a csomagot várom, Hans közben az autót intézi – mind ugyanabban a teremben.
Devonport nem egy hatalmas látványosság, viszont van egy nagyon szép bolt, ahol vettünk holnapra egy wallaby-t vacsorára. Kicsit még körülnéztünk, vettünk egy nagyon olcsó boltban még egy rétegnyi nadrágot, nagyon félünk a hidegtől 🙂
Most egy irish pubban próbáljuk eldönteni, hol együnk.
Melbourne 5 – Great Ocean Road
Ma jó korán keltünk, 7-kor már útra készen, megyünk felvenni a kocsit. Most legalább egy megfelelő méretű Hyundait kaptunk. Egész hamar kiértünk a városból. Először Torquay-ban álltunk meg egy kávéra és egy kis donutra.
Utána Bells Beach, állítólag itt vannak a legjobb hullámok szörfözésre. Voltak is sokan már kint.
Ezután a mai célpontunkhoz, Kennet Riverhez vezetett az utunk. A Great Ocean Road pont az, amire a neve utal: egy szuper, kanyargós tengerparti út.
Kennet Rivernél aztán megint rengeteg ázsiai turista érkezett busszal, szerencsére ezek a busz 100m-es körzetét el nem hagyják, így aztán nem sokáig zavartak. A Grey River Road vezet itt az erdőben befelé, ezen mentünk be kb 2km-t oda éd 2-t vissza. És miért mentünk? Mert itt rengeteg koalát lehet látni. És mi láttunk is, a nyakunk belegémberedett a sok felfelé nézéstől de megérte.
3 autónyi ázsiai kérdezett minket útközben, hogy láttunk-e koalát. Egyikőjük pont egy koalától nem messze kérdezte. Mondtuk persze, rengeteget, talán szálljanak ki az autóból, akkor nekik is van esélyük…
Koalán kívül volt jó pár kakadu, valamint piros-kék, piros zöld papagájok is.
Visszafelé egy fish@chips Lorne-ban. Egy kis séta a tebgerparton, majd a visszafelé úton is egy helyen megálltunk egy másik parton, majd 6-ra visszaértünk Melbourne-be.
Este aztán a szokásos pakolás, majd a hűtő felevése 🙂
Melbourne 4
Ma egy órát vesztettünk, itt Victoriában ugyanis nyári időre álltak át. Így most 9 órával járunk a közép-európai idő előtt. Ma olyan vasárnapias programunk lesz, egy hoszabb futás, ebédelni megyünknel, majd valami múzeum, este pedig lazítás itthon.
Én 12,5km-t futottam, Hans valamivel 22 felett. Többször is találkoztunk, egyszerre értünk vissza (én kicsit késöbb indultam). Most kelet felé futottam a folyó mentén, Richmond stb.
Nagyon jól esett, de most nagyon örülünk az ebédnek 🙂
Az ebéd persze megint fantasztikus. Nem volt már estére hely mikor anno Hans foglalta, de nem is baj, így is egy szuper menüt eszünk és ez pont tökéletes vasárnapra. Nagyon érdekes hogy milyen utcákon mennyire fantasztikus éttermek vannak. És tele van vasárnap délben.
Az étteremtől nem messze volt a Melbourne Museum, oda mentünk. Van egy IMAX is, kombi jegyet vettünk, bár mondhatták volna hogy nem érdemes, mert az utolsó előadás 4-kor volt, a múzeum meg 5-kor zárt, úgyhogy arra kb csak fél óránk volt… Az azért érdekes volt.
Utána elsétáltunk a Fitzroy Gardenbe megnézni James Cook szüleinek Angliából idehozott házikóját.
Gyalog jöttünk haza. Este itthon.
Holnapra autót béreltünk, Great Ocean Road a cél.
Melbourne 3
Ma reggel a gym-ben voltam, Hans futott, azt mondta szeles.
Ma a Eureka Skydeck az első program, szuper kilátás az egész városra a 88. emeletről, 285m magasságból.
Ebéd a Riverside Quay egyik burger éttermében. Mindenhol gyülekeznek a focirajongók, asztalok mind foglalva a tv-k előtt azoknak, akiknek jegy már nem jutott.
Ezután elmentünk a South Melbourne Market-be. Itt kóstoltunk egy tengeri sünt.
Bár furán néz ki, finom volt. Nyersen citrommal ettük.
Vissza villamossal a Federation Square-re, public viewing. Az első negyed végéig néztük ott, de aztán hazajöttünk és most itt nézzük a meccset meg lazítunk kicsit. Kicsit béna az időjárás ma, hol csepereg, hol szeles, akkor hideg, aztán előbújik a nap, akkor meg meleg. Azaz tavasz 🙂
A Melbourne Tigers nyert, úgyhogy nagy ünneplések várhatóak a városban 🙂
Itthon vacsoráztunk, majd 21:30-kor lesz a kabaré, amire megyünk.
A kabaré/cirkusz nagyon szórakoztató volt, egy kis sátorban (Wonderland Spiegeltent a neve) volt és 6 különböző művész rövid attrakcióját foglalta magában. Hans megint közreműködött, érdekes, hogy mindig őt választják ki segédnek 🙂
Melbourne 2
Ma 11km futás, napsütésben, 10 fokban.
Ma rengetegen futottak, a mai nap ugyanis szünnap a foci döntő miatt. Ma nagy parádé lesz, meg is nézzük, hogy tudnak itt ünnepelni.
Megnéztük a parádét, rengeteg ember van itt, mindenki az egész családdal, nagypapától a legkisebb unokáig, beöltözve vagy Adelaide Crows vagy Melbourne Tigers mezbe. Láttuk az összes játékost is, mind Toyota hilux pickupok hátulján ültek.
Ezután elsétáltunk Chinatownba megint, egy japán ebédre 😉
Ebéd után egy kicsit shoppingoltunk, majd meglátogattuk az Old Melbourne Gaol-t, ami a korábbi börtön. Érdekesen megcsinált múzeum, 3 épületből áll, a régi rendőrörs, ahol a tárgyalásig tartották gyanúsítottakat (itt egy nagyon jól játszó őr bezárt minket, szóval elég interaktív volt); majd a tárgyalóterem; végül maga a börtön épülete. Az 1800-as évek közepétől 1994-ig műköfött, ekor volt itt egy lövöldözés és mindent áttelepítettek.
Most a témánál maradva a Crafty Squire nevű sörözőben vagyunk ami egy szintén 19. századi bűnözőről van elnevezve.
Melbourne 1
Reggel egy futással indítottunk. Én csak itt a melletünk lévő parkban, Hans egy kicsit távolabb a Yarra folyó mentén.
Elég felhős, ma még eső is lehet és persze itt hűvösebb van mint eddig bárhol. Persze árgus szemekkel figyeljük a tazmániai időjárásjelentést, most még nagyban havazik Cradle Mountain-ben 😲… Egy hete van kb hogy javuljon!!
Ma egy nagy sétát tettünk South Melbourne-ben. Federation Square: leültünk megnézni egy street artist-ot, állítólag a Cirque du Soleil-ben dolgozott korábban. Ahogy elnéztem, el is hittem. Később foglaltunk is szombat estére egy általa ajánlott kabaréba jegyeket.
Hosier street: itt rengeteg graffitti van a falakon, néhány jó is van köztük, sajnos elég sokan csak úgy össze-vissza firkálják.
Itt be is ültünk tapast ebédelni a Movida nevű helyre, nagyon érdekes modern tapasokat ettünk.
Tovább, nemsokára a parlamenthez értünk. Ezután Chinatown, itt bementünk két érdekes üzletbe, először is egy kínai gyógyszertárba, ahol nyilván rengeteg ismeretlen dolgot láttunk, de nagyon szép üzlet volt. Mi voltunkn az egyedüli fehérek bent, de mi is voltunk az egyedüliek, akik nem vettek semmit 🙂
Majd utána egy mindenféle szárított-kandírozott dolgot árultak, itt már kicsit kísérleteztünk.
Ezután bevásárló utcák, illetve 3 különböző árkád mindenféle kajáldákkal tele.
Kiértünk a Yarra partjára, vissza megint a South Bankre. A két part is tele van mindenféle szórakozó és evő-ivó helyekkel. Itt volt még egy utcai szórakoztató művész, aki ráadásul Hanst kiszúrta magának mint egy segítőt 🙂
Vacsora az Estelle-ben. Legalábbis azt hittük – de a foglalás (amit Hans már jó ideje elintézett), a mellette lévő hozzá tartozó ESP étterembe szólt, ami a fine dining rész volt 🙂 Így aztán megint sikerült egy 7 fogásos szuper vacsorát ennünk és ami nagyon bejött, a konyha az étterem közepén volt és mi rögtön a pultnál ültünk, így mindent láttunk, hogy készül.
Oda-vissza villamossal utazunk majdnem egy órát, legalább a taxin spóroltunk 😉
Kangoroo Island > Adelaide >Meelbourne
Ma elbúcsúzunk a szigettől és a kedves vendéglátóinktól. Vissza komppal a szárazföldre, autózás Adelaide reptér, majd átrepülünk Melbourne-be.
Hosszú nap volt, mindig ilyen ha csak a-ból b-be tartunk. Harmadik országrészbe érkeztünk, Victoria-ba. Melbourne mérete sokkoló az előző hetekhez képest, a reptértől befele tartó forgalmi dugó elég elrettentő volt 🙂 de kis indiai sofőrünk egész jól megoldotta. A felhőkarcolók tömege is szokatlan, majdhogynem visszavágyunk a Kangoroo Island csodás nyugalmába… 😉
Berendezkedtünk az apartmanba, egy nagyobbat kaptunk, két hálóval, mindkettőhöz külön fürdő, ha lenne egy kis üzleti érzékünk, a foci döntőjére tuti pénzt csinálhatnánk a lakás felének albérletéből 🙂 – de nincs, mármint jó üzleti érzék, úgyhogy inkább elterpeszkedünk itt magunk.
Elsétáltunk az éjfélig nyitva tartó Coles-ba (ennyi előnye azért van a nagyvárosnak), bevásároltunk vacsorára meg a reggelikhez, megettünk, most egy kis pihi.
Kangoroo Island 2
Ma megint elég szeles idő várható. Reggel rövid futás. Jó kis meredek a tetejéig, láttam pár bárányt, pár szép vörös hasú papagájt és a végén a strandon futottam, jó kemény a homok, nagyon jól lehet ott futni, még autók is rá tudnak hajtani. Csak sajnos nem volt verőfényes napsütés.
Ma én vezethetek. Rögtön dirt road de nagyon jó minőségű. Először Stokes Bay, ahol lementünk a strandra, sziklákon kell átbujdosni, hogy az ember elérje a beachet. Gyönyörű átlátszó a víz.
Innen a Stokes Bay Bush Gardenbe mentünk, ami egy fantasztikus, 3ha-nyi kert, kb 1200 féle különböző Ausztrál növénnyel. Lenyűgöző a kert, iszonyat mennyi féle különböző faj van, egyik érdekesebb, mint a másik. Tényleg lélegzetelállító. Kb 500 képet csináltunk. 30 éve ültetik itt a tulajok a különböző növényeket, azokon kívül, amik már eleve itt voltak.
Egy újabb, most vörös gravel road a Marron Café-ig, ahol most a marront fogjuk ebédelni, ami egy itt honos édesvízi rák.
Ezután a Murray lagoon mellett akartunk egy sétát tenni, az út mindkét végén megpróbáltuk, de egy augusztus közepi eső úgy tűnik úgy felduzzasztotta a vizet, hogy még mindig ellepi az utat.
Nincs mit tenni, még elnéztünk Dél Ausztrália egyetlen megmaraft eukaliptusz disztillálójába, majd haza.
A nap fénypontja viszont kétségtelenül az Emu Bay-be vezető úton kényelmesen felénk sétáló koala volt!! Padlógáz, lehúzódás, megkerestük melyik fára menekült el előlünk, és kb 10 percig szemeztünk vele. Nagyon édes volt!!
Úgyhogy szerencsére még lezárásként ezt a kis állatkát is láttuk.
Itthon megint pakolás, majd vacsit főzünk és megpróbáljuk megpiálni az összed maradék sört-bort 🙂 holnap ugyanis vissza Adelaide-be és repülünk Melbourne-be. Itt úgy néz ki elég esős napok várnak ránk, de majd meglátjuk hogy alakul.
Kangoroo Island 1: Flinders Chase nemzeti park, éjjeli túra
Nagyon jól aludtunk az új lakunkban. Napsütésre ébredtünk.
Reggeli a teraszon. Ma a sziget déli csücskébe megyünk, a nemzeti parkot végigjárni, majd a közepén és északon is megállunk, amire idő jut. A maradékot meg majd holnap.
Hú, hát ez a Kangoroo Island is olyan hogy simán el lehetne tölteni legalább egy hetet itt. Ma csak a Flinders Chase nemzeti parkra jutott időnk. Igaz ott aztán sok minden szépet láttunk. Először ki a félsziget végéhez, világítótorony, onnan gyalog le a parthoz, gyönyörű kék a tenger, jó pár újzélandi medvefóka (new zealand fur seal) sütkérezik. Aztán Remarkable rocks, ezek szél és víz alakította érdekes sziklaformációk. Majd vissza a visitor centerbe ebédelnk egy szendvicset / calamarit. Majd az onnan induló két sétát tettük meg, Platypus waterholes, ahol sajnos nem láttuk a kacsacsőrű emlőst, mert nagyon félénk. Viszont jó pár wallabyt testközelből, elugrált előttünk egy nagy kenguru is, majd a Heritage trail-en szintén láttunk belőlük, ketten éppen egy új baby készítésén fáradoztak 😜
Sajnos a koalák is jól elbújtak, reméljük az éjszakai túrán lesz még jó pár látnivaló. Előbb még vissza a sziget keleti felére, tankolnunk kell Kingscote-ban és veszünk valamit holnap estére főzni.
8-ra mentünk vissza Kingscote-ba találkozni a guide-dal, aki csak fél 9-kor jött mert rosszul lett megadva neki az időpont, ezen felül öten voltunk utasok az autóban, úgyhogy nekem leghátul kellett ülnöm. De végülis a sztorik nagyon jók voltak, rengeteg wallabyt meg western grey kengurut láttunk, valamint brushtailed possum-okat, kiderült ezt láttuk tegnap este is. Sajnos se koala, se bagoly nem mutatta magát. A béna csak az volt, hogy a túrát Emu bay-ben fejeztük be a kis pingvinkéknél – mi ugye ettől 2 percre lakunk, de vissza kellett menni velük az autóért… Majd éjfél volt így aztán mire hazaértünk. Megint jó fárasztó, hosszú nap volt, de teli élményekkel.
Egy kicsit tanultunk az erszényesekről, érdekes, hogy itt Ausztráliában főleg ezek az emlősök fejlődtek tovább. Nem sok fajta méhlepényes emlős van itt (a fóka, denevérek, róka, dingó..). Állítólag a hátsó lábon való ugrálás is azért fejlődhetett ki a kenguruknál, mert mivel nincs méhlepényük, a bébik kb 4-5 hét után megszületnek, rövidebb a szülőcsatorna és így az izomzat és a csontozat csípőtájon sokkal erősebb lehet. A kicsik aztán persze (joey-nak hívják őket) hosszú ideig az erszényben fejlődnek tovább. Sokat láttunk anyjuk hasából előkukucskálni 🙂
Szept 24: Adelaide > Kangoroo Island
Egy utolsó reggeli futással búcsút vettem Adeaidetől. Elég felhős és szeles ma, de közben a Nap is előbújt, a madarak is készülődtek az új napra 🙂
Mi is újból mindent bepakolunk, azért egy fix lakásban ez egyszerűbb, mint az autóban.
Az új autónk nagyon jól megy, élvezet vezetni. Automata, cruise controllal, épp csak benne kell ülni 🙂 eljöttünk az Onkaparinga folyóhoz egyet kirándulni. Sajnos elég esős ma az idő…
Végülis szerencsénk volt mert nem esett és még a Nap is néha kisütött. Jó kis séta volt, kilátással a folyóra és a környező dombokra. És a végén még egy kenguru-pár is elugrált előttünk!! 🙂
Utána lementünk a folyó torkolatába, jó szeles, pár szörfös volt is lent, bár nekem ugyan nem lenne kedvem ebben az időben a vízbe menni!! 😉
Ebéd a Star of Greece-ben, ami egy 1888-ban a parttól nem messze elsüllyedt hajóról kapta a nevét. Fish&chips után egy séta, a szél majd lefújja a fejünket.
Ezután már nem sok látnivalónk volt, egy kávé után irány Cape Jarvis, ahonnan egy jó kis rázós-szeles átkelés vár ránk a kompon. Késve is fogunk indulni.
Megérkeztünk rendben, a kompn jó páram kidobták a taccsot de mi rendben voltunk :).
Egy óra volt még az út kocsival koromsötétben, de nem találkoztunk kengurukkal (mondjuk most szerencse).
Egy kis állatot láttunk csak az úton, elég komótosan sétált odébb mikor elhajtottunk mellette, próbáljuk kitalálni, mi lehetett.
A szállás igazán szuper, a főbérlők mellettünk laknak így nem volt gond hogy későn jöttünk. Még be is fűtöttek nekünk! Ez aztán a kontraszt a múlt héthez képest 🙂
Még tippeket is kaptunk a következő két napra. Gyorsan kipakoltunk, megvacsiztunk.
Adelaide 4.: Adelaide Hills, HahndorfMa kirándulás a közeli borvidékre és a német faluba 🙂
Reggel voltam úszni, itt van az épületben egy pool meg tornaterem is.
Első állomás Mount Lofty, ahol jó a kilátás az egédz városra, bár ma nem voltak túl jók a látásviszonyok. Viszont az első koalánkat láttuk 🙂
A következő utunk Mount Barkerbe vezet. Itt lesz egy piac, ha minden igaz. Meg is találtuk, vettünk zöldéget jövő hétre. Nagyon szeles ma, majd elfújta a standokat.
A szél elég orkánszerű ma, ezen kívül gyönyörű lenne az idő. Hahndorftól nem messze, a Stanley Bridge Tavernben. Hasonló hangulata volt mint Angliában ilyen helyeknek.
Következő megálló a Bird in Hand winery 🙂
Nagyon finom borokat kóstoltunk (főleg én mert itt elvileg zero tolerance van, bár ebédnél is mindenki ivott), vettünk is 2 üveggel a következő napokra. Most kicsit esik de nem vészes.
Nem győzöm eléggé hangoztatni, mennyire szeles ma. Lefújja a fejünket 🙂 Hahndorfban teszünk egy sétát, nagyon helyes. Szerencsére csöppet sem hasonlít Németországra, amennyire sok minden “német” dolgot lehet is itt kapni, azért ők már jó ideje eljöttek onnan. Mindenesetre a táj nagyon szép itt, igazi dimbes-dombos borvidék. A fura nekünk csak az, hogy mivel most kezdődik a tavasz, még levelek sincsenek a tőkéken.
Utolsóként még egy sörkostolásra is beugrottunk a Prancing Pony Brewerybe.
Sajnos ennek megint én kell megigyam a nagyját 😵
Adelaide 3. Nap – strand Glenelgben
Reggel ismét futás, most a másik irányba, kicsivel 9km-nél több.
Reggeli után felvettük az autót. Nagyon jó, hogyy itt a szomszéd épületben tudtuk felvenni, egyik parkolóból ki, másikba be. Kaptunk egy upgrade-et, így aztán egy böhöm nagy autónk van, még hozzá kell szokni, egyelőre még nem látni, hol van az eleje meg a vége belülről. Rosszabb, mint a camper van volt 🙂
Ma nagyon szép idő lesz, 29 fok, úgyhogy irány a strand! Villamossal megyünk ki, az a legegyszerűbb.
40 perc alatt kint is voltunk. A víz ugyan elég hűvöske, hogy ne mondjam, hideg, egy kicsit belesétáltunk és utána kifeküdtünk a gyönyörű fehér homokba. Isteni.
Ebédre megosztoztunk egy pizzán meg ettünk egy fagyit, majd el akartunk még buszozni egy másik beachre is, de a busz 25 perc múlva jött volna csak és fél óráig tart míg odaér, így inkább vissza villamos a városba és kisétáltunk a Riverbankhez. Úgy tűnik, ma ausztrál focimeccs van itt, elődöntő, most közeledünk a döntőhöz, ami szintén itt lesz jövő héten. Adelaide Oval a stadion, a legnagyobb és legszebb Ausztráliában :).
Most amúgy itt OzAsia festival van és van itt egy Lucky Dumpling Market, ahol holnap tervezünk majd enni. Megnéztük felülről a mai készülődést, dumplingot ugyan eddig még nem fedeztünk fel, de a grillek jól néznek ki.
Leültünk egy nyár délutáni aperitifre, és még live entertainment is van! (Tévedtem, csak hangoltak…) persze nem álltuk meg és lecsekkoltuk a holnapi kínálatot: megnyugodtunk, van elég dumpling is 🙂 és ha már ott voltunk, akkor még egy borocska lecsúszott.
Este nagy volt az élet a városban, mindenki a focit nézte.
Adelaide 2. Nap
Végre voltam futni! 7,5 km. Nagyon jól esett és így mindig fantasztikus megismerni egy új várost. A folyó mentén lehet futni, csodás. Nekem máris nagyon bejön.
Reggeli után szerencsésen elintéztük, hogy az autót holnap a melletünk levõ épületben vehessük fel a reptér helyett és most irány a város.
Első utunk a csodás botanikus kertbe vezetett. Hatalmas park, nagy a kontraszt az itteni zöld és a sivatag színei között 🙂
Most pedig az egyik ingyenes (!) város körüli buszon ülünk. Cél: central market, ebéd.
Az első, amibe belebotlunk 🙂 :
Az egész piac fantasztikusan multi-kulti, végigkóstoltuk magunkat az egész piacon. Nyilván meg se tudtuk állni, hogy be ne vásároljunk egy szuper kecskesajtot, egy bum burner 😎 nevû csípős kolbászt, egy gombakrémet és füstölt kengurut.
Ha feltűnt a sokféle németes név, az azért van, mert itt nagy német kolónia van (Hahndorfban laknak), a 19. század közepén érkeztek a luteránus elüldözéstől menekülve.
Jóllakva gyalog vissza a botanikus kert mellett lévő National wine centerbe, hogy most a folyékony jóból is feltankoljunk 🙂
Sikeresen fel is töltődtünk, 120 féle borból lehet az automatákból kóstolgatni, 3-féle méretben. Így 20 dollárért vagy 8-félét kipróbáltunk.
A városban amúgy nagyon sok szép Viktoránus korabeli házat lehet látni, van persze sok modernebb épület is, de a mix nagyon jópofa.
Még egy sör aztán kipihenjük a napot vacsora előtt az apartmanban.
Alice Springs > Adelaide (20. Sept)
Hans megint volt futni reggel – lassan már nekem is hiányzik, na majd Adelaide-ben.
Én még reggelit csináltam meg bepréseltem az utolsó cuccokat a táskába. Kiváncsi leszek a súlyára…
Délelőtt még elmentünk a Telegraph Station-höz, ez volt az első Ausztráliában – a hírek korábban Angliából 3 hónap alatt értek ide. Innen Darwinig építették ki a kábeleket, majd onnan víz alatt Szingapurig. Ez nem csak posta és telegraph közpint volt, volt itt iskola is a fél-aboriginal gyerekeknek (akiket mondjuk elvettek az anyjuktól…). Az épületeket eredetiként renoválták, nagyon érdekes és mindenhol rengeteg információ. Az egész egy szép parkban fekszik, rengeteg út van itt különböző távokkal sétálni vagy biciklizni. És az elmaradhatatlan BBQ… Fantasztikus.
Aztán mikor elindultunk, végre elugrándozott előttünk egy nagyféle kenguru és még egy wallabyt is láttunk, talán egy blackfooted rock wallaby? Feketének fekete volt a lába 🙂
Az autó visszadaása rendkívül gyorsan ment, hívott nekünk taxit is ami majdnem annyiba került mint a repülő Adelaidebe ;), már a csomagokat is leadtuk, a súllyal sem volt gond, megettük a szendvicseinket, kb két óránk van még beszállásig.
Meg is érkeztünk Adelaide-be, mindenütt zöld, ilyet rég láttunk 🙂 és kijövetelkor sem csapott agyon a forróság. Nagyon kellemes idő van. A quantasnak pedig szuper streamingje van, a telefonon néztünk egy filmet.
Csodás érzés saját fürdőszobában lefürdeni újra, mindent kipakolni tudva hogy holnap reggel nem kell máris újra elpakolni 🙂 klassz az apartmanunk is, gyorsan egy mosást is beraktunk, bevásároltunk reggelire és most eljöttünk vacsorázni egy 50%-os engedménnyel 🙂
Biztos azért mert magunk főztünk 😉
És egy igazi espresso vacsota után, két hét nescafé-élvezet után szintén nagyon jól esett 🙂
Vége a kempingezésnek – vissza Alice SprinsgbeHans fut még egyet itt reggel, én pihentetem a lábam. Ma vissza Alice Springsbe, egy utolsó éjszaka ott a kempingben, de este a városban fogunk enni. Össze is kell pakolni, holnap repülünk Adelaide-be. 1-re Alice-be értünk és rögtön el is mentünk az itteni vadasparkba: Desert Park. Nagyon érdekesen volt megcsinálva, a sivatag különböző élettereit mutatták be. Végre láttuk itt a Big red kengurut, amivel eddig sajnos nem találkoztunk.
Kemping, majd stresszes bepakolás. Érdekes, hogy lesz egyre több a cucc anélkül, hogy tényleg több lenne!!!
A kempinges pasi azt mondta nem érdemes buszra várni, de mi rácáfoltunk és elkaptuk az utolsót. Senki nem volt rajtunk kívül és a sofőr irtó jó fej volt, kisebb fajta városnéző túrát tartott nekünk és még éttermet is ajánlott, ahova most be is ültünk.
Outback 12: Kata Tjuta
Ma reggel Hans futni volt egy pár kört itt Yularaban a resortban, én pedig szendvicseket gyártottam a mai kiránduláshoz. Ma a másik sziklaformációhoz mentünk a nemzeti parkban, a Kata Tjuta (vagy Olgas) nevezetűhöz.
Itt is a leghosszabb sétát tettük meg a Valley of the Windsben, de sajnos nem volt túl szeles, ma még melegebb van, mint tegnap. Viszont szintén gyönyörű volt, ez teljesen más kövezet, nem annyira csak homokkő, inkább köves.
A séta után ebéd, majd még elmentünk a Walpa gorge-hoz is, ez 2,5 km oda-vissza de pont a déli forróságban, teli hassal nehezen ment. Kicsit lepihentünk a végén.
Zárásként még két kilátóból pár kép, érdekes módon ma mintha kivirágzott volna a sivatag, nagyon szép.
Délután pool, este egy utolsó főzés az outback kitchenben, majd még megnézzük a Field of lights installációt, ennek a belépője még járt a tegnapi vacsihoz. Ezt egy angol művész készítette, 50000 napenergiával töltődő üveggömbben lévő led lámpácska, amik a sivatag színeiben váltakoznak. Nagyon jó a hatása a csillaggal teli ég alatt, csak a transfer oda-vissza a rengeteg idióta turistával sajnos tovább tartott mint maga az ottlét és ott meg alig győztük ezeket a barmokat magunk mögött hagyni (be nem áll a szájuk és zseblámpával kell közlekedjenek…).
Este ráadásul új szomszédaink vannak és annyira tapintatlanok mindenki mással szemben, hogy még 11-kor is kint hangoskodnak. Még jó, hogy nem állandóan ilyen emberekkel volt dolgunk, hát ez a hátránya az ennyire turistás dolgoknak.
Outback 11: Uluru
5-kor kelés, fél 6-kor már irány a napfelkelte-csodáló viewpoint. Hát reggel aztán igencsak megfagytunk, már nagyon vártuk a naofelkeltét, de meleget persze csak később adott. Szép volt, bár a naplemente színei jobban tetszettek.
Reggeli utána a parkolóban, majd megtettük a base walkot, azaz körbe egyszer a szikla körül. Kb 10 km.
11 körül végeztünk is, vissza a kempingbe, ebéd, majd pihi lesz a ma délutáni program. Mosni is kell, már alig van pornélküli ruhánk 🙂
A melegben az a jó, hogy alig akasztottuk fel a ruhákat, szinte már meh is száradtak. A poolban pedig az, hogy olyan hideg a vize, egyből lehűlünk. Kicsit el is aludtam a poolnál, jól esett. Vacsora előtt még egy cocktail az egyik hotel bárjában – elég sokáig kerestük, hol lehet itt alkoholt inni 🙂
Kiváncsiak vagyunk a mai vacsorára, ez is egy előre befizetett event, a menü nagyon jól hangzik.
A vacsora tényleg szuoer volt. Nem csak a különlegességek és a fantasztikus ízek, hanem maga a környezet, kint a sivatag közepén, az elején didgeridoo zene az aperitifhez, desszert előtt lekapcsolták a lámpákat és a csillagokról mesélt egy aboriginal nő, a végén tábortűz konyakkal/ forró csokival (Gábor, én helyetted megittam a forró csokit!! 🙂 ), és még egy kis bemutató különböző fából faragott aborigina mindennapos használati tárgyakból. Szóval nagyon klassz volt. Itt is volt ugyan egy pár nő aki úgy gondolta, a magassarkú a legmegfelelőbb viselet :))
Outback 10: a vörös középpont, Uluru (Ayers Rock)
A reggeli összepakolásban egyre nagyobb rutinunk van. 8-kor útra készen, még feltöltjük a tankot a kaniszterünkből (itt mar 1,95 a dízel!!!) és irány megint egy pár száz km, de most csak betonon szerencsére.
304km után megérkeztünk az Ayers Rock resortba. Na ez itt most tényleg egy resort, egy kisebb várossal felér. Ezt kihasználva, becsekkolás után el is jöttünk ebédelni, a kenyerünk amúgy is fogyóban van.
Ebéd után még megnéztünk egy rövud kis bemutatót a bushban található ehető növényekről, vettünk kenyeret, majd most elmegyünk két rövidebb sétára. Nyilván itt rengeteg szörnyű turista van, szerencsére a legrosszabbak inkább a hotelekben vannak, tőlünk valamivel meszebb.
A séták nagyon szépek voltak, itt is van rengeteg aboriginal story, amit el lehet olvasni, a legtöbbjük egy kicsit érthetetlen, de mindig a világ keletkezéséről szólnak, valamint valamilyen nevelő történet van hozzá.
Persze rengeteg hangos szörnyű turistacsoport a rövid sétákon, de amint a base walkra mentünk, amit holnap csinálunk és körbevezet az Uluru körül, ezek szerencsére eltűntek.
Egy picnic helyen megettük a levesünket, ugyanis előbb megvárjuk a naplementét a sunset viewpointnál és csak utána kemping / vacsora.
Vacsora ma is nagyon jóra sikerült 🙂
Outback 9 Kings Canyon
Szerencsére másik bogár nem jelentkezett úgyhogy tudtam aludni. Egy gond volt csak, valamiért kicsit lejtve áll az autó így aztán állandóan lecsúsztunk az autó eleje felé. Napfelkeltét az ágyból láttam, pont a canyon felett megy fel, szép.
8-kor már a canyon-nál voltunk. A 6 km-es túrát csináljuk canyon tetején, valamint egy kicsit belementünk a 22km-es Giles track elejébe 2 km-t oda és vissza így 10km-t ott összehoztunk. Gyönyörű túra volt, lenyűgözőek a sziklaformációk, a színek, fantasztikus volt. A körtúrán persze sokan voltaj, a Giles tracken már senki. Ott aztán sziklán fel és le, nagyon jó kis túra volt. Itt minden homokkő és az évmilliók során korábbi homokdűnék megkövesedéseként alakult ki.
Szendvicseket vittünk magunknak ebédre, evés közben vártuk, hátha megjelenik egy kenguru vagy wallaby, de sajnos hiába.
Reggel és kora délután kellemesen szeles és kicsit felhős, majdnem hűvös volt, dél felé azért már felmelegedett és a melegben nehezebb is volt egyből a menés. A szél eltűnésével viszont ismét megjelentek a millió legyek… Azért még utána elmentünk a Kathleen Springhez, az a Giles track végén van, ott besétáltunk a waterhole-hoz.
Ma tuti megkerestük a vacsorához szükséges kalóriákat 🙂
Vissza a kempingbe, most keresztben álltunk a helyünkre, hátha úgy kevésbé lejtős. Csináltunk egy kávét és irány a jéghideg vízű pool.
A vacsora természetesen nagyon jó volt. Kellemesen megcsinálták az egész settinget, középen tűzzel, összesen 8-an voltunk, rajtunk kívül mindenki ausztrál. Kenguru, emu, barramundi, mind nagyon jól volt elkészítve.
Utána még a bárban megittunk egy sört/cidert, ott rengetegen voltak, mind ausztrál focimeccset néztek.
Outback 8. nap: Kings Canyon
Brrr, itt aztán hideg van este meg éjszaka! Most aztán kihasználjuk a meleg takarót, és ma éjszaka az 5 “ablakból” már csak kettő maradt nyitva 🙂 Viszont egyre korábban fekszünk le, tegnap már 10-kor aludtunk! Reggeli az ágyban 🙂 aztán amint mindennel elkészülünk, irány King’s Canyon. Még coffee to go-t is készítünk minden nap 😉 Egy pár szép papagáj mé meglátogatott minket reggeli után, megint teletankoltunk – szerencsére nem kellett sokat utánatölteni Alice Springs után, mert míg ott 1,32$ volt, itt 1,79$ 😵 De a két 20 literes kaniszter is tele van, úgyhogy we’re good to go!
Na ez egy jó kis zötykölődős út volt. Kb 130 km-en át dirt road (Mereenie loop), a nagy részét Hans vezette, cserébe nekem a legdurvább része jutott 🙂 de azért Namíbia meg Izland után hozzá vagyunj szokva ezekhez az utakhoz, úgyhogy egy útszéli pisilés és egy kilátó megállás után kb 4 óra alatt megérkeztünk Kings Canyonba. A legjobb a dirt road szinte legelején az utunkat keresztező dromedárok voltak, egyéb állattal útközben nem találkoztunk.
Becsekkoltunk a kempingbe, kifizettük a holnap esti Under a desert moon nevű 5 fogásos, ausztrál helyi különlegességekkel teli vacsoránkat ( nyilván már nagyon várjuk, a menü tele van olyan ételekkel, főleg hozzávalókkal, amiket az Australian Masterchefből már jól ismerünk, jó lesz kipróbálni).
Ezután rögtön a canyonhoz mentünk, a picnic area-nál ebédeltünk, majd tovább a canyon kezdetéhez ahol a rövidebb, a canyon alhában vezető sétát tettük meg. Fantasztikus színpompás a canyon. Itt azért már jóval több a turista is.
Séta után kemping, már valaki állt a helyünkön, szerencsére a kocsiban ült a tökfej, így el tudtuk küldeni. Az ő helye pont mögöttünk van, azt mondta, csodálkozott is, hogy ilyen hosszú nagy a helye…
Be(ki)rendezkedtünk, majd még a resort (mert így hívják ám) körül tettünk még egy szintén 2-3 km-es sétát. Itt dingókkal találkozunk, bár leginkább a kempingben meg a parkolóban, el is kell pakolni minden kaját meg cipőket, mert elviszik. Valamint újabb madarakat, rózsaszínű kakadukat is láttunk.
Ki is fárasztott ez a sok séta és a lábamra nézve úgy döntöttem, rögtön meg is fürdök és megpróbálom levakarni magamról a sok nap porát.
Nehezen ment. Mivel most este úgyis hűvösebb van, cipőt húztam a szandál helyett, legalább nem lesz egyből újra mocskos zuhany után. Ha már a porról esik szó, a lakórészünk ajtaján ekvileg két zár van és a második az autókölcsönzős csaj szavajárása alapján “légmentesen” de legalábbis pormentesen zár. Na hát nem tudom hogy nézne ki a lakás belseje e nélkül a zár nélkül, de dirt road után kb mindent fél centis vörös porréteg terít be ott hátul 🙂 Hans szerint a dirt roadokon túl vagyunk, ami jó hír.
Ma este chorizot sütöttünk, egy kicsit bosszankodni lehetett a kempingen, mert eddig ugyam ez a legdrágább, és van rengeteg grillező hely, de csak egy volt működőképes és nem tele madárszarral, azt meg már mások használták, így maradtunk a jól bevált saját konyhánknál. Finom volt.
Aztán ágybontáskor engem majd kirázott a hideg, amikor is egy nagy bogár hatalmas lelki nyugalommal átsétált az ágyon. Hans megőrizte lelki nyugalmát, közölte ez csak egy sáska, beburkolta a lepedőbe és kitessékelte. Még jó hogy nem egyedül vagyok, lehet a sofőrülésen aludtam volna éjjel 🙂
Ma ismét 525 km
Ma is jó hosszú út lesz. Először Alice Springs, felvesszük a bankkártyát, majd irány Glen Helen.
Az úton ugyanaz, mint tegnap. Kétszer tankoltunk, jó drágán. Megérkeztünk Alice Springsbe – 388km. Felvettem a bankkártyát és most megengedünk magunknak egy ebédet egy helyi kávézóban.
Itt amúgy úgy tűnik, kissé kellemesebb az időjárás, nem az az iszonyat forróság. 24 fok, kellemes.
Alice Springstől már csak kb 140km volt az egész, most dimbes-dombos a táj. Elég hamar a kempingbe értünk, elfoglaltuk a helyünket és rögtön le is sétáltunk a szurdokhoz a vízhez. Gyönyörű szurdok, hűvös folyó, lehetett volna fürdeni, de ezt most kihagytuk. Láttunk pár madarat és kiültünk kicsit a sziklákra. Jó szeles az idő ma, úgyhogy nem üldögéltünk sokat.
Itt sok sétaútvonal van, elmentünk a Finke river felé és tettünk egy 4-5km-es utat. Nagyon szép a környék ismét.
A főzés ma egy kihívás lesz a szél miatt, megpróbáltuk úgy állítani az autót, hogy minél kevesebb szél érje a konyhánkat, de elég nehéz. A szomszédunk meglátogatott és adott egy pár infót, pl hogy a holnapi dirt road elég rough lesz. Nem baj, van időnk.
Vacsi ma megint egyszerűbb volt, a szélben nem tudunk hosszasan főzni: lencseleves és chicken satay naan kenyérrel (készen vett), de egész jó lett. Utána banános süti második rész.
550 km
Ma hosszú lesz az út és nincs sok látványosság útközben. Párszor majd váltunk sofőrz, mert elég monoton is.
Reggel mindig nagy madárcsevegésre ébredünk (illetve ők egy kicsit később kezdik, mint ahogy a mi ébresztőnk megszólal). Aztán nem sokkal később a Nap is felkel 🙂
Az úton nem sok minden történt. Még Daly Watersnél megnéztünk egy második világháborús hangárt (nehéz elképzelnj, de itt a 30-as években még nemzetközi reptér is működött…), aztán csak üres út, üres út, road train, camper, lakókocsi, üres út, üres út… Az út szélén pedig bush, elgázolt wallaby, bush, bush, elgázolt wallaby majd Elliott után csak bush, bush, egyre gyérebb bush.
Ebéd 60km Tennant Creek előtt egy parkolóban, ahol akár még grillezni is lehetett volna, még tűzifa is volt odakészítve. Mi inkább most a lakórészben bent ettünk, mert jó sok légy is volt.
És most bush, üres út, bush, hopp egy lakókocsi, üres út, gyér, gyér bush…
Tennant Creekben feltöltöttük a kaja és főleg alkoholkészletünket. Itt nagy probléma lehet az alkoholizmus, mert bescannelik minden alkalommal az úlevelet a banned drinkers database-be. Aztán lehet kapni két literes tetrapakos bort, de egy ember egy nap csak egyet vehet 🙂 Remélem nem kerülők be az adatbázisba, mert eddig mindig az éb útlevelemet mutattuk 😋🍷
Most már majdnem a szállásnál, Devils Marbles, itt jópofa kis kerek ‘kavicsok’ vannak – ez ma az összes látnivalónk.
Megérkeztünk a kempingbe, megint van internet, de ugyanaz, mint tegnap este, ami elég hamar kidobott minket. Első utunk természetesen a poolhoz vezetett.
Mataranka, Daly Water
Reggel Hans futni ment, ilyenkor (6:30) még elviselhető a hőmérséklet. Reggeli után összepakoltunk és előbb vissza Katherine-be mert alkoholt akartunk veni, a készleteink kifogytak. Csak sajnos itt is csak külön boltban lehet kapni sört-bort, és azok úgy néz ki, mind csak du. 2-kor nyitnak. Pech. Ma drágán italozunk, mert a következő bolt majd csak holnap.
Katherine előtt még volt egy art shop, vettünk egy képet meg egy boomerangot, gondoljuk hogy amint közeledünk Uluruhoz, ezek a dolgok egyre drágábbak lesznek. Itt is volt jó pár wallaby, meg is simogattunk egyet, szigorúan csak a füle mögött.
Tankoltunk, majd irány Mataranka, ahol a földből jövő melegvizű forrásokban lehet jókat pancsikolni. Lehűlést ugyan nem kínálnak, de gyönyörű kristálytiszta a víz, és igencsak egzotikus a pálmák között. Két helyen is megálltunk, az elsőnél kevesebben voltak, itt kicsit természetesebbre volt hagyva az egész, a víz szélén most a száraz évszakban összegyűlik az elhalt növényzet, de ettől függetlenül a víz gyönyörű. Hagytuk magunkat az árral lesodorni, majd visszaúsztunk árral szemben.
Utána ebéd Mataranka parkolójában, majd a másik thermal poolhoz mentünk, amit egy kempingből lehetett megközelíteni. Ennek a szélét kibetonozták, majdnem olyan, mint egy medence.
Most kb 170km Daly Watershez. Ismét jó pár road traint láttunk. Kettő ráadásul a mi irányunkban, meg is kellett előznünk. Még jó, hogy erre itt van elég hely.
Rengeteg termeszvár van itt mindenfele, az út mai részén jó párat vicces módon pólókba, sapkákba öltöztettéj, kifestetteket is láttunk. Gondolom, csak móka.
Megérkeztünk a Daly Waters pub & campingbe. Itt nagyon mókásak az emberek, google-on majd lesz több fotó, itt csak egy kis ízelítő.
Ma este nem mi főzünk, hanem itt a pub-ban eszünk. Tiszta luxus. Hatalmas élet van, főleg, ha számba vesszük, hogy itt kb 5 ház van… 5 és 6 között happy hour, fel se adtuk utána az asztalunkat, egyesével mentünk fürdeni, így átmenet nélkül érkeztünk a vacsorához. Jól belaktunk 🙂 Én a híres barra&beef bbq-t választottam (barra=barramundi, az itteni menő hal), Hans pedig egy burgert. Még zenés szórakoztató est is van, one man show, zene és stand up comedy, amit ugyan elég kevesen értenek szerintem még az ausztrálok közül is. De kellemes az este.
Te jó ég, egy hét már el is telt!! – elhagyjuk a Kakadut
Reggeli után még egyszer meglátogattuk a madarakat, majd először Pine creekben álltunk meg.
Ez egy égi bányásztelepülés, először aranyat, majd késöbb urániumot is találtak itt. Volt egy kis kiállítás így az út szélén.
Ezután 90km ismét a Stuart highwayen, itt volt forgalom, ellentétben az előző napok ürességével. Katherine-ben vásároltunk még pár salátát és egy 10-es csomag chipset 🙂
Itt aztán az internetet is kihasználjuk, hotspot is van, így aztán még csak pénzbe se kerül a képek feltöltése.
És ha már, akkor itt egy kis ízelítő a road trainből:
Útközben végre láttunk két elő, ugráló kengurut is (eddig csak sajnos elütötteket az út szélén)!!
Megérkeztünk a kempingbe dél körül, elfoglaltuk a helyünket, mindent kipakoltunk és ma friss focacciat ettünk lazaccal ebédre – nagyon luxus! 🙂
Kenutúrára akartunk menni, de azok délelőtt voltak, úgyhogy egy hajótúrára fizettünk be, ami két szurdokot jár be. Merthogy itt az a különlegesség / szépség, hogy 11 szurdok mellett vagyunk. Most a száraz időszakban alacsonyabb a vízállás, ezért hajót kellett váltanunk, a kettő között egy párszáz méteres séta volt. Itt is láttunk újabb sziklarajzokat és egy freshwater krokit (ezek jóval kisebbek és nem veszélyesek az emberre), meg egy kígyót is a vízben. Gyűlik az állatok listája ma 🙂
Nagyon lenyűgöző maga a szurdok is. Mindenhol más őslakos népek földjén járunk és mindenhol sok infó van kirakva a hiedelmeikről meg a földhöz való viszonyukról. Nagyon érdekes.
A hajótúra után még felcaplattunk egy kilátóponthoz ahol szintén gyönyörűen lehet lelátni a szurdokba.
Ja és rengeteg little red flying fox (egyfajta denevér) él itt a fákon.
Este a szokásis program: lehűlés a medencében, élvezni a lemenő Nap által előállt kellemesebb hőmérsékletet, egy sör/bor a bárban, majd vacsora főzés.
Ebben a hőségben amúgy jó kimerítőek a napok, ahhoz képest, hogy azért nem megyünk olyan nagyon sokat és mindketten egész fitek vagyunk. Nemhiába vannak mindenhol figyelmeztető táblák, amik a hőség által okozott különböző veszélyekre hívja fel a figyelmet.
A medencéből hazafelé hirtelen egy wallaby (pici kenguru) állt az utunkba 🙂
Fürdés után pedig még egy blue-winged kookaburra állt az utamba. Sajnos nem volt nálam telefon hogy lefényképezzem, viccesen háromszor a földbe vágta a nagy csőrét, majd továbbállt.
Outback 3: Vízesések, Mary River
Második éjszaka is egész kellemes volt.
Hajnalban általában magunkra húzzuk a takarót, jó érzés kicsit dideregni. Reggel korán reggeli, összepakolás és ma én vagyok soron a vezetésben, végre egy éjszaka fejfájás nélkül! 🙂
Először is a Maguk vízeséshez mentünk, ahová végre egy 10km-es szakaszon dirt road volt. Egy kb fél órás túra vezetett a tóhoz és vízeséshez. Mivel elég korán ott voltunk és rajtunk kívül csak egy másik ausztrál pár volt még ott, és ők se mentek be a vízbe, így mi is visszafordultunk. Félúton aztán egy kisebb pool-ban találtunk rájuk, ahol aztán mi is bementünk. Istenien frissítő volt a víz – a hatás persze kb 5 perc gyaloglás után el is múlt 🙂
Következő vízesés Gunlom, ahol ugyan a vízesés most elég vékonyka volt, itt viszont az a különlegesség, hogy fel lehet menni a tetejéhez, ahol a fenti infinity poolban lehet fürdeni. Előbb azért megebédeltünk a parkban (itt is mindenhol vannak ingyen bbq-k…), aztán irány a hőségben felfele.
Fél óra és már csúszhattunk is be a vízbe – Hans szó szerint, ugyanis igencsak csúszós a szélén benőtt algáktól, nem nagyon lehetett előre látni. Nem történt semmi, én meg már óvatosabban fogtam neki. Fantasztikus volt. Leérve persze már ismét izzadtunk, úgyhogy a lenti medencében is megmártóztunk.
Ide már 30 km dirt road vezetett, visszafelé Hans akarta élvezni. Nem volt ellenemre, így megspóroltam magamnak a kommentárokat (ne ilyen gyorsan, miért hajtasz rá minden kőre, mehetnél gyorsabban is 😎😬) visszafele. Nem sokára megérkeztünk a Mary River Roadhouse-ba ahol a ma éjszakánkat töltjük. Ez már a Kakadu national parkon épp kívül esik, kicsit egyszerűbb, mint az eddigi campingek, de itt is van minden, még pool is. Estére még water buffalo-kat is igértek a közelben. Csak gsm hálózat nincs, ezért vettünk 100MB internetet, hogy tudassuk mindenkivel az elmúlt két nap történéseit. A magyar változatot persze nem, mert a Hans telefonján vettük és nem találtunk rá módot, hogy a már megírt storyt átmásoljuk.
A szokásos fürdőzés után meglátogattuk az itteni billabongot. Jó sok madárkával: red-tailed black cuckatoo, galah, rainbow lorikeet. Aztán megnéztünk egy hatalmas termeszvárat, majd most a happy hourt élvezzük a roadhouse bárjának a teraszán és számoljuk az előttünk elhaladó autókat. Kb egy óra alatt eddig 3 db.
Nincsenek sokan a kempingben. Egy csoport kb 8 gyerekkel, ők kicsit elfoglalták a zuhanyokat, amíg az anyjuk rájuk nem ordított 😉 de aztán valami jó kis kolbászokat kaptak vacsira. Mi ma megint konzervlevest (Campbell’s vagy Heinz, de meglepően jók) é spaghettit chilis paradicsomszósszal ettünk, nagyon jó volt. Desszert: brownie. Nem mi csináltuk 😉
Rosé hozzá, most pedig a csillagokat nézzük és várjuk a buffalok látogatását 🙂 a kempingbe nem szoktak bejönni, mert itt nincs nekik finom füvecske.
Outback 2: Yellow water river – Cooinda
Eltelt az első éjszaka a kempingben. Egész jól aludtunk, nem is gondoltam volna. Az ablakokon mind van szúnyogháló, úgyhogy mindent kinyitottunk, szél is volt, egész kellemesen lehűlt. Ha nem lenne ez a rohadék fejfájás, tökéletes lenne az idill. Én ugyan úgy hallottam, mintha reggel 5-kor valaki bekogott volna, de valószínűleg csak álmodtam. Reggel még jó kis árnyékunk van, gyümölcssaláta reggelire, nescafé.
Először is Jabiruban megint pénzt vettünk fel és boltban voltunk. Utána benéztünk a Bowali visitor centerbe majd irány a Yellow water billabong. Itt egy nagyon érdekes és gyönyörű hajótúrán voltunk – rengeteg madár, jó pár krokodil és water buffalo. A guide nem csak rengeteg információval szolgált, de még a humora is jó volt.
Nekem itt már majd felrobbant a fejem, de azért hősiesen tűrtem. Csak ugye vezetni megint Hansnak kell. Szerencsére a mai kempingünk a túra mellett 5km-re van. Be is csekkoltunk és gyorsan kipakoltuk a kenyeret-sonkát-sajtot egy ebédre. Most nem privát fürdőnk van, de nagyon rendezett az egész és a bbq-t is már kinéztünk a vacsoránk elkészítéséhez.
Lecseréltem a napszemüvegem, mert talán az is annyira nyomja a fejemet, hogy attól is fáj, majd irány egy újabb rock art lelőhely, Anbangbang. A fehérek ugyan Nourlangie-nak hívják, de nem az az igazi neve. Itt jó kis hűvös rejtekhely is van a sziklák között, amit mi is nagyban értékeltünk. Árnyékban amúgy szuper kellemes az idő, szeles is, de amint a napon vagyunk, szó szerint felforr az agyvizünk.
Itt én a fejhálót is mát kipakoltam, mert jó sok légy vagy mi a fene zavart szemtelenül.
Vissza a kempingbe, egy jó kis lehűlés a medencében, majd egy jól megérdemelt hideg sör/cider. Zuhany, majd összepakoltuk a vacsi cuccokat. Mai menü: kenguru nyárson, krumpli, répa és kelkáposzta saláta. A szabadtéri grillhelyekár mind foglaltak voltak, így az outback kitchen-ben főztük és ettük meg a vacsinkat.
Ma egy gyík kakált le alattomos módon a tetőről. 🙂 szerencsére szintén nem a kajába. Mosogatásnál a szúnyogok támadtak. Esti borozásnál nyugi van 🙂
Outback 1: Kakadu nemzeti park, Jabiru
9-kor már úton voltunk. Szerencsére a forgalmi viszont elég egyszerűek: kihajtasz a mi kis utcánkról egyszer jobbra és máris a Stuart highway-en vagyunk ami egészen Alice Springs-ig levisz minket. Na jó, azért többször is letérünk majd.
Az úton először is már rengeteg road traint láttunk. Ezek akár 4 utánfutót is húznak, 50-60 m hosszúak is lehetnek és igencsak mennek (amúgy most pont az Outback truckers nevű ausztrál sorozatot nézzük, ami róluk szól).
150km után álltunk meg először egy kis sétára – Gunbarra forest walk – ahol pár madarat láttunk és ismét jó meleg volt. Most ugye száraz évszak van (The Dry – bár az aboriginel-ek itt 6 évszakot különböztetnek meg és a mostani kiválóan alkalmas libavadászatra…), így aztán ennek megfelelően porzik minden és a növényzet is rendesen ki van égve. Most is láttunk még sok füstöt messzebbről.
Újabb megállónk egy mocsaras-nedves területen (wetlands) lévő madárlesőhelyen volt, ahol egy pár szendvicset is csináltunk magunknak ebédre.
Következő pedig egy aboriginal szent hely, sziklarajzokkal. Érdekes, hogy bárhol járunk a világon, egymástól függetlenül sok különböző kultúra hasonlóképpen fejezte ki magát és úgy érezték, hogy sziklarajzban kell megörökíteni életük különböző jeleneteit.
Az utolsó érdekesség ma pedig annak a folyón átvivő útnak a megtekintése (mi nem hajtottunk át rajta, külön engedély is kellene), amit már szintén ismerünk egy dokumentumfilmből, itt jobbról-balról kacsintgatnak a sósvízi krokodilok, miközben te megpróbálsz a folyón áthajtani. Láttunk is krokikat 🙂
Ezután már csak a kempingbe vezetett az utunk, ahol az elején persze kicsit bénáztunk, mégiscsak az első ilyen éjszakánk… De aztán berendezkedtünk, rákapcsoltuk a kocsit az áramra, fürödtünk egyet a medencében, zuhany a saját különbejáratú zuhanyzónkban, majd vacsi rittyentése. Kaját nyilván túl keveset vettünk, ami nem azért baj, mintha nem lenne itt elég bolt, csak már Darwinban is egy kisebb vagyont hagytunk ott, ez pedig egyre drágább lesz.
Ja és főzés közben pont egy kakadu-raj kereste a fejünk felett az alvóhelyüket, hát nem pont a kezemre szart az egyik??? Még szerencse, hogy nem a kajába!! 💩😱
Darwin – utolsó nap
Ma reggel erőt vettem magamon és én is futni mentem. Huhh, rég voltam már (pont egy hete), így egy kicsit nehezen ment. Meg mégicsak 30 fok körül van, bár a parkban árnyékos, így elviselhető. A reggeli is jobban esett utána.
Ma megyünk a kocsiért, kiváncsiak vagyunk milyen lesz két hétig abban élni 🚙
Kibuszoztunk az Apollo autókölcsönzőhöz, átvettük az autót, még ránktukmáltak biztosítást, de ilyen túrán nem.is gondolkoztunk rajta, hogy ne vegyük meg. Jár az autóhoz egy alarm beacon is, ha bármi vészeset lenne, csak kinyitjuk az antennát, az küldi a jelet és jönnek értünk helikopterrel. Úgyhogy igencsak biztonságban vagyunk!
Betanítottak az autó minden tudnivalójára, van kis konyhánk, hűtőnk, az ágyra kiváncsiak leszünk, mennyire kényelmes. Képeket majd használat közben.
Első útunk a Northern Territory múzeumba vezetett, szerencsére nem nagy a forgalom se, bal oldali közlekedés pedig megy már Hansnak mint az a bizonyos ágyba csinálás 😉
A múzeum nagyon érdekes volt, egyrészt aboriginal festők képeit néztük meg, akik storykat festenek igen stilizált motívumokkal, sok sok pontocskákkal, jó színesen.
Màsrészt a Tracy nevű ciklon pusztítását mutatták be, amely 1974-ben karácsony este jó nagy részét letarolta a városnak.
Az egész várost újra kellet építeni és ezúttal minden házat úgy építették, hogy a fürdőszobának megerősített falai vannak, hogy bunkerként szolgálhasson a csaladnak.
A nap többi része nekem elég ködösen telt, mert reggel óta fáj a fejem, úgyhogy migrén sajnos (most este már múlik). Megebédeltünk ott a múzeumban, aztán elmentünk bevásárolni (60l víz, kenguru saslik grillezéshez, hogy csak a legfontosabbakat említsem 😜). Utána még egy kis sört-bort is, majd hazajöttünk.
Este pizzát hozott Hans és a teraszon ettük meg, majd még egy utolsót csobbantunk a medencében.
Még mindig Darwin
Ha már a medence pont a teraszunk előtt van, vétek lett volna kihagyni a reggeli úszást. Bár fél 8-kor már igencsak tűzött a nap.
Után aztán elég sok technikai problémába ütköztünk. Próbáltuk az ausztrál telefonokat üzembe állítani, fel is töltöttük pénzzel, de csak nem akartak működni. Még a helpdesk-kel is chateltünk, azok se tudtak segíteni, menjünk be boltba és cseréljük ki a sim kártyát. Aztán mikor végre elindultunk, az utcán jött az sms, hogy most van aktiválva a kártya. Az akkor most működik, most valamiért az osztrák nem megy… Ezért aztán a bankban meg kellett változtatni a számot, hogy ide kapjam az sms-eket. Az se ment könnyen, valamiért csak Hans számára sikerült megváltoztatni. Még jó, hogy 2-t vettünk. Így aztán ki is próbáltuk gyorsan a kp-felvételt kóddal, na ott meg az egyik ATM bekrepált… Biztos rajtunk múlik 🙂 végül megkaptuk a pénzt és végre elindulhattunk valami értelmeset is csinálni.
Na így aztán lesétáltunk a Darwin Waterfront-hoz ahol le van zárva az öböl egy csücske, hogy lehessen krokodil-mentesen úszni, sőt a jellyfish mentesítésért is mindemt megtesznek, de persze garancia nincs rá. Viszont van egy hullámfürdő is szemben.
Egy kávé után visszasétáltunk a buszokhoz és kibuszoztunk Cullen Bay-be ahol egy gyönyörű strand van – persze itt se látni senkit a vízben, nem véletlenül.
Ma sokat sétáltunk, mindig megpróbálunk az árnyékban menni, mert jó erősen süt a Nap. Még otthoni 50 faktoros krémmel dolgozunk, de már kinéztük a boltban az 50+-t, itt mást nem is lehet kapni.
Voltunk aztán fürdeni is, egy sós vizű tóban, ahová nem teszik be a lábukat a krokik. Frissitő ugyan nem volt, inkább melegecske, de azért jól esett a csobbanás.
Az aboriginal-ek amúgy mindenhol kisebb-nagyobb csoportokban elüldögélnek, zenélnek vagy csak inkább nagyon hangon beszélnek egymással. Sokaknak nincs munkájuk, elég nehéz soruk van sokuknak, ha már a földjüket elvették… De nem kellemetlenkednek inkább még ránk is köszönnek.
Utolsó attrakció ma egy érdekes haletetés egy öbölben, az elején uncsinak tűnt de végülis elég vicces volt. És még egy kakadu rám is köszönt 🙂
Most sörözünk-ciderezünk es aztán vacsi. Megint valami ázsiai valószínűleg, abból itt elég sok van.
Darwin
Holtfáradtan érkeztünk Darwinba, mert egy szemhunyásnyit sem tudtunk aludni a gépen. Azt hittük, a bevándorlás is el fog tartani egy darabig, de attól eltekintve, hogy az én útlevelemet valamiért duplán kellett bescannelniük, semmi különös nem történt. Tudni kell azért, hogy elég szigorú bevándorlási szabályaik vannak, főleg hogy ne hozzál be semmi ételt-italt, növényt, idegen földet a cipőd talpán (olvastuk hogy ha azt akarjuk hogy a túracipőnket szépen kitisztítsák, csak mondjuk azt, hogy nemrég otthon túrázni voltunk 😎)… Így aztán már fél 6-kor kint voltunk, ittunk egy kávét, majd taxi a hotelbe. Nem is reméltük, hogy lesz szobánk 2 előtt, de szerencsére volt, így aztán egy gyors zuhany után, hogy mégiscsak kicsit embereknek érezzük magunkat, le is feküdtünk aludni. Én fél 11-kor még mindig mint egy zombi lettem felkeltve 🙂 de nincs mese, nem azért jöttünk, hogy átaludjuk a napot, úgyhogy először is irány a bank, ahol azonosítanom kellett magamat (már korábban nyitott online egy számlát). Kártya is jár majd hozzá, azt majd Alice Springsbe küldik utánunk, addig is az app-en tudok pénzt felvenni, cardless cash funkcióval.
Utána woolworth, vettünk 2 SIM kártyát, majd beültünk ebédelni Ha a burger még nem is teljesen, utána a Crocosaurus Cove nevű attrakció tuti felébresztett. Itt még kis krokodil is volt a kezünkben, majd egy kígyó és egy kéknyelvű gyík is 🙂 jó kezdés!!
Kicsit vásároltunk még a coles-ban de a nagyját majd akkor, ha már kocsival jövünk erre. Vacsorázni a Hanuman nevű indiai étteremben voltunk, ami csak azért érdekes, mert a falon lévő képeket nézegetve jöttem rá, hogy erről a Hanuman-ról pont most nemrég olvastam a Ramajana nevű indiai eposzban 😉 persze azért a kaja is nagyon jó volt, pl már ki is próbáltuk a barramundi nevű ausztrál halat.
Szingapur második nap
Reggel a 27. emeleti medencében úsztam egy jót:
Reggelinél kicsit dideregni kellett mert ezek itt a légkondit előszeretettel eltúlozzák. Ma megnéztünk jó sok újdonságot amit ez elmúlt 10 év során húztak itt fel: Marina Bay, a Marina Sands Hotel aminek a tetején az a nagy kilátó, többek között a szálloda medencéjével, de mi csak a bárig jutottunk.
Utána Raffles Hotel majd Little India.
A fáradtság, a sok séta meg a meleg elnyomott, úgyhogy 6-ra vissza a hotelbe, itt most még elüldögélünk kicsit majd vacsi és ki a reptérre.
Az A380-ason utazni nagy élmény volt. Főleg azt értékeltük, hogy a beszállás a premium economyra teljes nyugalomban telt, mivel csak az a 9 sor utasai szálltak be ugyanazon a kapun. A gép hatalmas, simán fel lehet állni az ülésnél a csomagtartó alatt és bár volt jó sok turbulencia, csak kellemesen ringatott. Aludni is elég jól tudtunk, de azért jó volt leszállni és kilépni a 32 fokba.
A szállodánk szuper, rögtön itt is ragadtunk a poolnál ami a 21-ik emeleten van. Cocktail es canapék kiséretében készülünk a Chinatown esti sétára.
Hans & Orsi 