Úgy tűnik ma is egész jó idő lesz. Ma én is egy futással indítottam, 8,6km. Vicces, itt a régi vonat útvonalán lehet futni. Jól esett bár ma kicsit nehezen ment.
Most jön egy pár felhő, remélem, hamar el is tűnnek. Reggeli után veszünk egy kávét Athertonban, majd irány előszőr egy madárles, majd Herberton, ami egy történelmi kis bányászfalucska, az egész egy élő múzeum. Délután pedig elnézünk a tea-ültetvényre, leginkább azért, mert azt olvastuk, ott lehet tree kangoroo-kat látni.
Szerencsére a madarak rajtunk kívül senkit nem érdekeltek, így egyedül voltunk az egész madárlesen, két emeleten.
Sokféle madarat láttunk.
Következő napirendi pont Herberton. Itt a historic village egy nagy szabadtéri kiallítás. Valaki egész életében mindent, de tényleg mindent gyűjtött, nagyrészt ezekből áll a gyűjtemény. Nagyon nagyon sokminden van, nem is lehet bejárni egyszerre, pláne nem elolvasni minden infót. De azért érdekes volt.
Ebédre ma nehéz volt találni bármit is, Herbertonban semmi jó nem volt, most kicsit távolabb egy roadhouse-ban eszünk szokas szerint rántott cuccost. Nem egészséges de legalább olcsó 😉
Elhajtottunk aztán a Nerada teafarmra. Megnéztük az ingyen megtekinthető teaszárító-előkészítő üzemet felülről, aztán elindultunk fa-kenguru keresésre, de hiába. Sajnos egyet se láttunk. A teát aztán nem kóstoltuk meg végül, olvastuk is, hovy nem olyan jó, meg szagminta alapján a boltban se voltunk elragadtatva.
Ezután még Yungaburra-ban megnéztük az afgán háborúban elesetteknek emelt emlékművet (Avenue of Honour), ez a Lake Tinaroo partján volt. A végén aztán még egy helyen megpróbálkoztunk a roo-val (kengurut így rövidítik az ausztrálok, mert hasonlóan a magyarokhoz, ők is mindent rövidítenek-kicsinyítenek). Itt se jártunk sikerrel. Csak reménykedhetünk hogy talán még a Daintree nemzeti parkban ráakadunk a másik, nagyobb, fán élő fajra.
Így aztán este kénytelenek voltunk megelégedni a mi kis oposszumunkkal, aki most is megjelent, valami nagyon finom lehet a melletünk lévő fán 🙂
Hans & Orsi 