Hans & Orsi

Szerintem én fél óránként felébredtem éjszaka, nehogy elaludjunk 🙂 míg végre 5 nem lett… Reggelire most croissant-t vettünk a gyümölcssali mellé, nagyon menő 😉

Reméljük lesz annyira jó idő, hogy tudjunk fürödni is, kicsit nehéz a megfelelő öltözéket kiválasztani. Ezt a túrát csináljuk. 

Fraser Island a világ legnagyobb homokszigete. Lesz egy kis esőerdős séta, egy kis beach, reméljük látunk dingókat. 

Időben jöttek értünk, 12-en vagyunk a mi buszunkban, összesen 2 busz megy ma ettől a cégtől. Először átkeltünk a Noosa folyón, majd itt a szárazföldön mentünk fel a kompig. Az odavezető út is már csodás volt, mivel most reggel van apály, a parti úton mentünk. Ami konkrétan azt jelentette, hogy a strandon, a homokban. Mivel ezt már sokáig használták szabályozás nélkül, fogták magukat a hatóságok és kinevezték útnak, így most ellenőrzik, hogy ne legyél ittas, vagy a gyerek elől ne üljön az öledben, ilyesmik. Az út nagyon szép volt, láttunk bálnát és delfineket is. A homok pedig néhány helyen szép színes a különböző ásványi anyagoktól. Egy ilyen szép helyen álltunk meg egy reggeli kávéra. 

Ezután az átkelés a komppal. Mivel szombat van, jó nagy a forgalom, turnusváltás a szigeten. Szerencsére minket előrevesznek a kompon, nem kell várni. A szigeten aztán folytatódik a homok rodeo 🙂 az elején jó mély is a homok, de ezzel az autóval ez nem probléma. Nemsokára láttunk egy dingót is, ami manapság már nagy szám, mert egyre kevesebben vannak. 

Sajnos az idő is csak egyre romlik, elkezdett esni. A Lake McKenzie a következő állomás, ahol még éppen tudtam úszni egyet (Hans inkább nem jött be, mondjuk nem túl invitáló az eső miatt, de a víz nem volt hideg és fantasztikusan tiszta, átlátszó vize van). A finom homokkal sikerült az ezüstgyűrűmet is megtisztítani, ami Sydney-ben a medencében totál elfeketedett. 

Itt kaptunk aztán ebédet. 

Most már egyre szarabb az idő, egész végig azt hiszem, napszemüveg van rajtam, pedig csak sötét és esik. 

Volt még egy rövid séta az esőerdőben, esőben 🙂

Most pedig már visszafelé tartunk. A sofőr/guide amúgy nagyon érdekes sztorikat mesél egész nap, a többséget ugyan nem érdekli, de mi jónak tartjuk. 

A strandon már kitérőt kellett tennünk a dagály miatt. Vissza a szárazföldre, még egy délutáni teaszünet lemmingtonnal (ausztrál nemzeti süti, olyan mint a kókuszkocka, csak a tészta kicsit más) a zuhéban. Bejött a borzasztó idő sajnos, most már végig eső és állítólag holnap még roszabb lesz 😦

A visszafele úton még láttunk jó pár kengurut, meg én kiszúrtam egy koalát is egy fán. Jó volt visszaérni, a nyakam már teljesen elgémberedett és a két spanyol-új zélandi gyerek akik az anyjukkal voltak a túrán, is már nagyon idegesítő volt. 

Még elmentünk egyet sétálni, mert nagyon keveset mozogtunk ma. Az emberek itt elég optimisták rövid nadrággal meg szandálban 🙂 pedig most igazán estére még le is hűlt, nem csak esik. 
Jó volt a túra, jó volt látni egy kis részét ennek a szigetnek és tényleg fantasztikus, micsoda hatalmas fák nőnek csupán homokon. Az időjáráson lehetett volna sokat javítani, a túrában pedig lehetett volna kicsit több járás, de a homokban vezetés jó móka volt (főleg hogy nem nekem kellett…). 

Este megint itthon főztünk. Sokféle egyszerűen elkészíthető ételt lehet kapni, érzésümk szerint ott, ahol sok a camper, ezek még sűrűbben találhatóak. Pl ma bbq oldalas volt, amit csak fél órára be kellett rakni a sütőbe coleslaw-val, ahol a csomagban benne volt az öntet is. Nekünk általában a legfontosabb hogy ne maradjon plusz súly amit repülővel tovább kell szállítanunk :). Persze ez attól is függ, milyen az apartman felszerelése. Általában kicsit spórolnak a tepsikkel, most is elég kevés van, de itt pl legalább van só-bors. Mostanában mindenhol van mosogatószer is. Én ugyan hoztam szivacsot, ami jó ötlet volt, meg az elején vettünk egy folpackot ami a végéig pont ki fog tartani, meg papírt mindig veszünk, de ezeket nyugodtan berakhatnák ezekbe az apartmanokba csak úgy default… A legjobb ilyen tekintetben Kangoroo Island volt, ott lehetett érezni, hogy privát kézben van, ott volt minden. Nagy ám a különbség.