Reggel napsütés. Rövidebb futás, az erdőben.
Reggeli után nekiindultunk.
Első állomás: Ásbyrgi kanyon. Szép idő volt, besétáltunk a kanyon végébe. Érdekesség, hogy itt nagyra nőnek a nyírfák (amúgy nem sok erdő van ám az országban), mert szélvédett hely és birkák sincsenek itt, akik lelegelnék a csemetéket.
Ezután pár km út a következő állomásig. Egy 2 órás túra a Rauðhólar domb tetejére. Magunk mögött hagytuk a szandálos ázsiai és egyéb buszos turistákat, akik kb 100m után vissza is fordultak. Csodás formákat láttunk a bazaltban, amik a láva dermedése következtében keletkeztek. Nagyon érdekesen néztek ki és a domb a végén vörös homokkal volt borítva. A végén kicsit beborult, de a nagy részén jó időnk volt.
Ezután 20km egy igazán rossz úton, kezdik ugyan beaszfaltozni, de az még el fog tartani egy ideig. Így aztán max 50km/h-val zötykölődtünk a lyukak között, a busznak előttünk nem voltak ilyen problémái.
A Dettifoss vízesés volt a célunk. Itt is sokan voltak, de el lehetett sétálni egy másikhoz is, ott már nem voltak sokan 🙂 A Dettifoss Európa legvízbővebb vízesése. Szép szó 😉
Itt csak 1-2 fotó erejéig sütött ki a nap, de szerencsére esni nem esett. Csak amit a szél a vízesésből odafújt 🙂
Ezután már csak aszfalttal volt dolgunk, úgyhogy a buszt vissza is előztük. Hegyeken át kellett menjünk, ott felhőkbe és esőkbe futottunk. Sokáig még egy ház sem volt, de aztán láttunk egy guesthouse-t ahol kávét vettünk. Meglepően kellemes hely volt a semmitmondó külsőjéhez viszonyítva.
Megérkeztünk Seyðisfjörður-ba. Most egy guesthouse-ban vagyunk, nem rossz csak sajnos se hűtő (ezt megoldottuk úgy, hogy a kajákat a kocsiban hagytuk), se tányérok, szóval a reggeli kicsit szedett-vedett lesz.
Vacsorázni a szemközti Aldan hotel Nordic éttermében voltunk, ami ismét kiválló volt (tegnap az én vacsorám nem volt a legjobb, kicsit frusztrált is). Én halnál maradtam, Hans ma húsra tért át. Itt rénszarvast is lehet kapni, ugyanis Izland keleti részén azok is élnek.
Kis séta vacsi után, ja és éljenek a franciák! 😉
Hans & Orsi 